A Van Esély csapatának legeslegkedvencebb mesekönyvírója- és rajzolója így ír magáról:
„Én kicsi koromtól fogva szerettem a meséket, a történeteket, ezért már négy éves koromban megtanultam olvasni. Később rátaláltam a rajzolás örömére. Középiskolás koromban mágnesként vonzott a színház, dramaturg akartam lenni…
Tizenhét éves koromban rajzoltam meg első mesekönyvemet, amelyik 1956-ban meg is jelent… 1963 a nagy döntések éve volt: végre rájöttem, hogy csak írnom és rajzolnom kell. … Akkor már sorra jelentek meg a képeskönyveim a Móra Kiadónál. Tudtam már, hogy a könyvkészítés az igazi feladatom, amit egyedivé tett az, hogy magam készítettem az illusztrációkat is…
A Corvina Kiadó gondozásában számos idegen nyelven jelentek meg a könyveim. 1965-ben adták ki Japánban a Laci és az oroszlánt Tokunaga Yasumoto professzor kitűnő fordításában, s mind a mai napig évente újra és újra kiadják. A könyv példányszáma most már jóval túlhaladta a hatszázezret.
Külső munkatársa lettem két gyerekújságnak, a Dörmögő Dömötörnek és a Kisdobosnak. Készítettem folytatólagos képregényeket, rajzos történeteket, rejtvényeket. Megjelent több sikeres társasjátékom. Írtam sok-sok mesét, bábjátékokat, rádiójátékokat. Készítettem forgatókönyveket a Magyar Televízió gyermekműsorai számára. 45 perces tévéjáték-sorozatot írtam éveken át a 8-12 éves gyerekeknek.
Ebben az időben /1974-76/ írtam meg a Magyar Televízió megrendelésére A kockásfülű nyúl című rajzfimsorozat 26 epizódjának forgatókönyét, amelyet a Pannónia rajzfilmgyár megfilmesített Richly Zsolt rajzaival és az ő kiváló rendezésében…
Japánban szinte minden könyvem megjelenik, ahogy elkészül a magyar kiadás. Eddig 30 kötet látott napvilágot. Magyarul eddig 50 könyvem jelent meg.
Tagja vagyok a Magyar Szépírók Társaságának.
Kitüntetések
- 1983 Ifjúsági díj
- 2006 Janikovszky Éva díj
- 2010 József Attila díj
- 2014 magyar IBBY életmű díj
- 2015 Jelölés Astrid Lindgren díjra
- 2015 Pagony Aranytoll
- 2016 Pro Familiis
- 2018 Budapestért díj
- 2019 Jelölés Andersen díjra
Elmúltam 84 éves. Sose hittem, hogy megérem ezt a magas kort. De szerencsére még mindig dolgozom, ha lassabban is, mint régen. Remélem, terveim közül még megvalósulhat egy-kettő.”







