A kortárs művészet világában megszoktuk, hogy az alkotás egyfajta magányos rituálé: az egyéni zseni, a sajátos stílus és a mindent átható „én” kinyilatkoztatása. Ebben a projektben azonban két alkotó úgy döntött, hogy lebontja ezeket a határokat.
A mai világunk a hiper-individualizmus korszaka – a közösségi média, a karrierépítés és a mindennapi kommunikáció középpontjában az ego áll. Ez a sorozat egy bátor kísérlet ennek az énközpontúságnak a meghaladására.
Amikor két festő közösen áll a vászon elé, nem két különálló világot próbálnak egymás mellé kényszeríteni. Ehelyett visszaszorul az ego: az egyéni ambíciók helyét átveszi az alkotói alázat, megszűnik a birtoklás: a vonal, a szín, a forma a közös pillanat szülötte, és átalakul az önkifejezés: a „szubjektív én” helyett a „mi-kifejezés” válik a művészet motorjává.
A képek rétegeiben ott lüktet a párbeszéd: ahol az egyik művész abbahagyja, a másik folytatja; ahol az egyik kérdez, a másik válaszol.
„A cél nem az volt, hogy két stílust összeadjunk, hanem hogy mindkettőt feloldjuk egy közös létezésben. A vásznon nem két művész harcol a figyelemért, hanem egyetlen közös gondolat születik meg.”



