„Egy festőművész akkor is fest, amikor nem fest – hivatásos felhőnézegetőként ezzel nyugtatom magam.
Ha esetleg megszólalok, az asztrálsík felől közvetítek történeteket.
Az ember lehet az, amivé vágyteste teszi, illetve az, amivé gondolkodása formálja.
Mivel a 24 óra nem létezik – az idő pusztán az emberi elme által szekesztett dimenzió – a földhöztapadt álmok, vágyak beteljesülésének illúziója értelmét veszti.
A képet nem lehet elég feketére festeni. A rettegés hullámai kétségbeesésbe taszítják az érző lelkeket, pedig a tevékeny szolgálatba való átlépés nem lehetetlen.
Festményeim vázát saját élményeim adják. Érzéseimet, gondolataimat abszurd humorral oldom, és figuratívan ábrázolt szimbólumokba rejtem.”



